A neten számtalan információt találni a pozitív nevelésről, a pozitív figyelmeztetésről. Több könyv, cikk megjelent ebben a témában, tréningeket szerveznek a szülőknek, hogy elsajátítsák ezt a roppant egyszerű, ugyanakkor mégis nehéz nevelési módszert.
Persze nevelési módszer rengeteg van, hetekig lehetne róluk olvasgatni, ám én azt gondolom, hogy a gyereket önmagának kell nevelni, hagyni, hogy saját maga személyisége, orientáltsága, érdeklődése, készsége, képessége kibontakozhasson. Hogy valóban saját maga lehessen. Hogy később, felnőttként önálló, tartalmas, célokkal teli, saját életét élhesse.
Próbálkozhatunk, esküdözhetünk a különböző nevelési elvekre, módszerekre, ha az gyermekünknek megfelel jó, ha nem, akkor azt mondjuk, hogy az hülyeség.
A pozitív nevelés teljesen hétköznapi dolog, lesarkítva, egyszerűen azt jelenti, hogy nem azt mondom a gyereknek, hogy mit NEM, hanem azt, hogy mit IGEN.
Vagyis: nem azt, hogy "ne lépj bele a pocsolyába", hanem azt, hogy "kerüld ki a pocsolyát"
Mindezzel Őt magát erősítem, minden tettének, cselekedetének a pozitív oldalát emelem ki, azt, ami szép, ami jó, amiben tehetséges.
Túl egyszerű? Lehet, hogy ezért nem megy sok szülőnek?
Mert egyszerűbb azt mondani, hogy "NEM". Ez "égett" bele a szülőkbe is gyerekkorukban. És ettől nehéz.
Nehéz a beidegződött szokásokon, sztereotípiákon változtatni, nehéz a gyereket, aki egy önálló, különálló ember, saját magára formálni, segíteni, hogy valóban önmaga lehessen.
Ahhoz azonban, hogy a gyermeket a szülő pozitívan tudja nevelni, először önmagának kell pozitívvá válni. Ez sem könnyű. Meglátni a mindennapokban az apró jó dolgokat, a pillanatok szépségét, pozitívan állni önmagunkhoz, másokhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése