Bezzeg a mi időnkben!

Szinte minden felnőtt elfelejti, hogy Ő is volt gyerek, kamasz, fiatal felnőtt.
Ha gyermeke születik, már nem is emlékszik, hogy milyen jó dolog a pocsolyába lépni, vagy a sárban, a főzelékben dagonyázni, szétkenni azt az asztalon, vagy a földön, vagy éppenséggel felfedezni a kukacokat, bogarakat, és minden egyéb élőlényt, amitől felnőttként már undorodunk.
És nagyon hajlamosak elfelejteni, hogy milyen először szerelmesnek lenni, és hogy ilyenkor megszűnik a világ körülöttünk, fontosabb lesz az az egy, mint a szülő maga.
Egy alkalommal egy régi barátom kisfia élvezettel trappolt keresztül egy hatalmas pocsolyán(szerencsére gumicsizmában). Ekkor a barátom azt mondta: "most már megértem anyámat, miért szólt rám mindig, ha beleléptem a pocsolyába"

Amikor az első gyerekem egész pici volt, és az eldobható pelust cseréltem, drága nagymamám sokszor emlegette, hogy bezzeg ő még mosta, főzte a textilpelenkát, vagy, hogy ő még a tűzön melegítette a vizet, lavórban fürdette a gyerekeit, a gyönyörű színes játékok láttán pedig, hogy akkor még nem voltak ilyen csoda eszközök.
Bizony, folyamatosan változik, fejlődik a világ, változnak az értékrendek(ami persze nem mindig jó), változnak az emberek, egyre többet, és jobbat, és szebbet szeretnénk.
A mai fiatalok sokkal hamarabb érnek, hamarabb "nőnek fel", mint régen,(vagy legalábbis ezt hiszik) más dolgok érdeklik őket, másképp beszélnek, másképp élnek.
És ezt az előző generációknak el kell(ene) fogadniuk. Ez nem könnyű, tudom.
Az én korosztályomat a fölöttem lévő generáció ugyanúgy nem érti meg, mint ahogy az utánunk következő generációt sem(és, ahogy őket már a mi generációnk se).
Persze mindez nem azt jelenti, hogy fogadjuk el, hogy a mai fiatalok szemtelenül beszéljenek az idősebbekkel,(vagy bárkivel), vagy hogy ne adják át helyüket a buszon, vagy hogy nyugodtan hangoskodjanak, randalírozzanak az utcán, borogassák a kukákat, vagy zavarjanak másokat.
A világ átalakulása ellenére szükség lenne a gyerekeket egész pici korukban-úgy, hogy azt később se felejtsék el-megtanítani mások tiszteletére, elfogadására.
Miért nincs szeretet-, és tiszteletteljes közeg sok családban, miért nincs bizalom, miért hagyják a szülők elkallódni gyermekeiket, miért hagyják magukra, miért nem őszinték egymáshoz ?
Sok vita alakult már ki, hogy vajon mennyi ideig hagyjuk gyermekeinket egy nap tévét nézni, vagy a számítógép előtt ülni. Ezt nem lehet időben megszabni. A mi időnkben hétfőnként nem volt TV adás, szüleink idejében pedig volt egy-két család a faluban, akinek volt TV-je, hát néha ott gyűltek össze az emberek, hogy nézzék. Ma már éjjel-nappal van adás, számtalan csatorna, a legtöbb háztartásban szobánként egy TV, és mindenki nézi. Sose mondtam gyerekeimnek, hogy na letelt egy óra, kikapcsolom a TV-t, mert csak ennyi ideig nézhettétek. Ha érdemesnek tartottam, hogy egy műsort megnézzenek, tulajdonképpen mindegy volt, hogy az húsz perc, vagy egy óra időtartam volt. Ugyanígy a számítógép. Amikor kicsik voltak a gyerekek, azt mondák, húúú napi két óránál többet nem szabad eltölteni a gép előtt. Ma már mindenki egész nap a Facebook-on lóg, sok mindent a net-ről kell az iskolához a gyerekeknek megtudni, kutatni, számtalan hasznos dologra alkalmas-ha megfelelően használják. Nem kapcsolom ki a gépet, mert letelt az egy napra megszabott idő. Az, hogy milyen tartalmakat néz, na az már a szülő felelőssége! Hogy mennyire, és milyen módon ellenőrizzük, minden szülő saját gyermeke ismeretében döntse el. Ma már számtalan lehetőség kínálkozik, hogy akár a TV-n, akár a neten bizonyos tartalmakat elzárjunk gyermekeink elől.
Ezen kívül még számtalan dolog más ma, mint régen volt, de csak egy példát szerettem volna mondani.
Fogadd el, hogy gyermeked más, mint Te, bízz meg benne pici korától kezdve, és azt tanítsd meg neki, hogyan tudja megkülönböztetni a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől. Ne felejtsd el, hogy Te is voltál gyerek, kamasz, fiatal felnőtt. Lehet, hogy a világ minden korban más, mint előtte volt, ugyanakkor alapjában az emberi érzések, érzelmek ugyanazok ma is, mint a Te idődben.
És mindez nem csak azért fontos, hogy az idősebbek ne mondhassák a fiatalokra: "Bezzeg a mi időnkben!"