Majom szeretet

Mikor még pici baba, sírással tudja csak kifejezni érzéseit, szükségleteit, így jelzi, ha éhes, vagy szomjas, ha fázik, vagy melege van, ha fáj valami, vagy ha pusztán testi közelségre vágyik.
Sok vitát váltott már ki, hogy hagyjuk-e a babát sírni, vagy vegyük fel. Sokan a mai napig úgy gondolják, ha felveszik, elkényeztetik.
A gyerek mindig tudja, jelzi, hogy éppen mire van szüksége. Furcsa példa lehet, de a kis majom hosszú ideig csüng anyjába kapaszkodva, mert így érzi biztonságban magát. Egyszerű testi-lelki szükséglet, csakúgy, mint gyermekeinknek. Aztán a kis majom is leválik az anyjáról, mikor már érett az önálló életre.
Lehet, hogy az első néhány hónapban szinte le se teszed gyermekedet, de hamar elérkezik az idő, mikor magától akar menni, kúszni, mászni, és már nem vágyik rá, hogy folyton ölben legyen, mert fel akarja fedezni a világot. Neked viszont hiányozni fog.
Ugyanezt gondolom a szülő melletti alvásról, az állandó "rajtunk lógásról" is.
Gyermekeim nagyon sokáig minden éjszaka átjöttek aludni hozzám, aztán egyszer csak már nem akartak többet. Sose zavart, hogy minden reggel "gyerekhalmazban" ébredtem, tudtam, hogy valószínűleg 18 éves korukban már nem mellettem akarnak aludni, hadd használjam hát ki ezt a néhány évet, amit csak velem szeretnének tölteni. Mert bizony nagyon hamar elszáll.
Amíg egész kicsik voltak, állandóan rajtam lógtak, ott kellett, hogy legyenek szorosan mellettem, még a fürdőszobába is jöttek utánam. Mosogatás közben kapaszkodtak a lábamban, telefonálás közben tuti, hogy jöttek, és velük kellett foglalkozni azonnal. Ezt a két tevékenységet valahogy egy gyerek se tudja elviselni.
Ismerős? Gondoltam.
Hát ma már, így 10-20 évvel később mindez nem így van, gyakorlatilag örülök, ha egyáltalán látom Őket.
Ha kicsi gyereked van, az élet bizony róluk szól, használd ki, mert sose jön vissza ez az időszak.
Ne sajnáld rájuk az időt, 24 órás szolgálat, igaz, de olyan hamar eltelik!
Persze néha az anyának is szüksége van feltöltődésre, amikor legalább egy kicsit csak Magaddal foglalkozhatsz, legyen az bármi, amit szeretsz, sport, barátnők, néhány óra kettesben a pároddal, vagy csak egy 20 perces lazítás a kádban egyedül. Ez is kell. Amitől jól érzed Magad.
Mikor még csak egy gyermekem volt, nem töltöttem nélküle hosszabb időt, még egy éjszakát sem. Nem bírtam még édesanyámra se hagyni, úgy éreztem magára hagyom a gyereket, pedig a szüleimre aztán bármikor rábízhattam volna! Mikor a második gyermek megszületett, ez megváltozott, kettőt már szívesebben hagytam a nagyszülőknél, mert úgy éreztem, nincsenek egyedül. Én ettől éreztem jól magam.
Ja! És minél több gyerekem lett, annál több szeretet lett bennem. Nem megosztódott, hanem megsokszorozódott!
Ha úgy gondolod, vagy mások úgy gondolják, hogy baj, ha felveszed pici korában mikor sír, ha azt mondják túl sokat van kézben, hagyni kell, hogy egyedül is el tudja foglalni magát, jusson eszedbe, hogy Rajtad kívül egyenlőre nincs másra szüksége.
Olyan nagy baj az, ha szereted, és ezt ki is mutatod Neki? Olyan nagy baj az, ha megtanul szeretetet adni, és kapni? Legfeljebb nem lesz cukorbeteg (igen, sok köze van hozzá). Na bumm!
Jusson eszedbe, hogy hamar eljön a leválás ideje, és hogy az önállóság ott kezdődik, hogy a gyerek ösztönösen magától megteszi, amire képes, megtanulja, hogyan foglalja le magát, a Te feladatod, hogy segíts Neki benne.
Szeretettel, ölelgetéssel, ringatással, babusgatással nem lehet elkényeztetni egy gyermeket, viszont olyan testi-lelki biztonságot nyújtasz Neki, amit mástól nem kaphat meg.
Itt kezdődik a bizalom, és itt kezdődik a szeretet, ami megmarad akkor is, ha már nem csüng rajtad, mint a kis majom az anyján.
Szerintem.