A gyermeket az életre kell nevelni. Régi, csúnya közhely. Kiegészíteném: a saját életére kell nevelni. Azért, hogy saját maga lehessen.
Miért nem biztatjuk, bátorítjuk, segítjük, hogy azt csinálja, amiben jó, amit szeret?
Miért nem vesszük észre, miért nem dicsérjük, ha ötöst hoz tornából, és miért szidjuk, ha egyest kap matekból, ha egyszer tornából jó, a matekhoz meg nem is konyít?(ez persze nem azt jelenti, hogy bukjon meg nyugodtan bármiből)
A mi generációnk azt látta, érezte, hogy pl. diploma nélkül az ember
semmi, ezért a mai fiataloknak szinte "kötelező" főiskolára, egyetemre
járni, ami rengeteg állástalan diplomás felnőttet generált, ugyanakkor
szakmunkásból egyre kevesebb van, pedig lehet, hogy ha a szülők nem a
megvalósulatlan saját magukat szeretnék gyermekeikben látni, ők sokkal
boldogabb, teljesebb életet élhetnének. Még ha diploma nélkül is.
Vagy olyan sport űzése nélkül, amit a szülő szeretne. Vagy más szakmában, mint amit a szülő szeretne. De biztos, hogy ha én belőlem nem lehetett balerina, akkor lányomnak annak kell lennie? Csak akkor lehetek rá büszke, ha kitűnő tanuló, vagy azt csinálja, amiről én úgy gondolom, hogy az jó neki?
Sok ember elégedetlen az életével, természetes, hogy azt szeretnénk, ha a gyermekeinknek jobb lenne, mint nekünk.
Ugyanakkor vegyük figyelembe, hogy nem biztos, hogy gyermekünk is azt szeretné, amit mi, vagy nem biztos, hogy alkalmas rá.(nem azért, mert hülye, csak mert másban sokkal jobb)
Lehet, hogy Te azt szeretnéd, ha menő vállalati igazgató, építész, vagy híres ember legyen belőle, ugyanakkor, ha ő imádja a fát, remek kézügyessége van, és szeret fúrni, faragni, és asztalos szeretne lenni, hát miért ne?
JA!
Mert hogy ahhoz nem kell diploma?
ÉS?
Legyen az a fontos, hogy Ő mit szeretne, miben, hogyan látja a jövőjét, saját magát hová képzeli el mondjuk 10 év múlva.
Már pici korától azt figyeld, hogy miben jó a gyermeked, és azon az úton segítsd, hogy igazán boldog, és elégedett felnőtt legyen belőle.
A mi korosztályunk 14 évesen szakmát választott, ha valaki nem tudott dönteni, ment gimnáziumba. Volt célunk, általában tudtuk, mit akarunk. A mai fiatalok többsége céltalanul, kedvetlenül éli az életét, fogalma sincs mi lesz, ha nagy lesz. Buli, buli, buli minden mennyiségben, csellengés, lógás, cigi, pia, drog, csak hogy teljen el az élet. És azt gondolják, ez az élet.
Pedig nem! Csak meg kellene mutatni nekik, rá kellene vezetni Őket, hogy mi is az Ő életük értelme.
Nem azzal kellene nyaggatni 8-12 éves gyerekeket, hogy "tanulj fiam, különben semmi nem lesz belőled", hanem meg kellene találni Őket. Ha matekban jó, akkor arrafelé, ha rajzból jó, akkor arra.
Sose szerettem a matekot, se a kémiát, se a fizikát, se a törit.
Viszont imádtam a tornát, rajzot, éneket, magyart.
Hát nem lettem matematikus, se történész, se fizikus.
Óvónő lettem. És így voltam boldog.
Aztán mást hozott az élet, és ma már egész más pályán vagyok, de most is azt csinálom, amit szeretek.
Persze mindez nem azt jelenti, hogy a gyerekek ne tanuljanak, mert az igenis fontos, de engedd, hogy saját maga lehessen, hogy boldogan, célokkal teli saját életét élhesse.
Gyermekeimnek mindig azt mondtam, hogy saját maguknak tanulnak, nem nekem, nem a tanárnak. Annyit tanuljanak meg, annyit tudjon, amennyire képesek! És megtanulták. Volt amit jobban, volt, amit kevésbé.
Az első egyesnél a gyerek sírt, amikor néhány év múlva megbukott magyarból, akkor meg én. Ma meg jobban keni-vágja az irodalmat, a színdarabokat, az írókat mint bárki. Hát ennyi.
Amiért haragudtam, az az volt, ha egyébként egy tantárgyból tök jó, miért kell olyan banális dolgokkal lerontani a jegyét, hogy nem visz magával felszerelést, nem ír házi feladatot, vagy beszélget az órán.
Ahhoz, hogy kiderüljön, miben lesz jó igazán, sok mindent ki kell próbálni. Hiszen, honnan tudod, hogy jó, vagy nem, amíg nem próbáltad?
Én is sok mindent csináltam gyerekkoromban, általában semmit nem sokáig.
Gyerekeim is sok mindent kipróbáltak, több-kevesebb ideig űzték is az éppen aktuálisat.
Hagyd, segítsd gyermekedet, hogy megtalálja Önmagát, és a saját életét élhesse!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése