Már szó esett róla, hogy a gyerek tulajdonképpen semmi mást nem akar, mint hogy szeressék, elismerjék, odafigyeljenek rá a szülei, és a környezete.
Ha ezt nem kapja meg, "rosszat" tesz, mert így legalább foglalkoznak vele.
Sokszor hallom, hogy rossz a gyerek, hisztis, ma büntiben volt az oviban...
Azt miért nem hallom, hogy ma ilyen, vagy olyan jó dolgot csinált, és ezért pl. megdicsérték, elismerték? (nem csak az oviban, hanem a szülők sem otthon)
Nagyon régen, még divat volt a környezet tanulmány, a leendő ovisokhoz mentünk családlátogatásra (ma nem tudom, létezik-e még ilyen).
Az egyik helyen az anyuka, a nagymama, a gyerek, és az anyuka testvére laktak egy lakásban. A nappaliba invitáltak (ez volt a nagymama szobája), leültünk az ágyra, a nagymama folyamatosan beszélt. A gyerekkel néhány szót sikerült mindössze váltanom, hozta a játékait, mutogatta, majd elkezdte kipakolni a szekrényt. A nagymama félvállról néha rászólt, hogy fejezze be, persze a gyerek tovább pakolt lelkesen.Csak úgy mellékesen megkérdeztem, hogy mivel szokták jutalmazni, büntetni, a válasz így hangzott: leültetjük az ágyra, sarokba állítjuk...csupa általános büntetés. Közben a kisfiú továbbra is szedegette a cuccokat a szekrényből. Mikor egy szép termetes kupac volt a szoba közepén, a nagymama elveszítve türelmét, eldobva addig viselt álarcát, jó hangosan rászólt a gyerekre, hogy azonnal hagyja végre abba, különben hozza a fakanalat. Na ennyit a sarokba állításról, ágyra ültetésről.
De már olyat is hallottam szülőtől, hogy "muszáj megvernem a gyereket, mert mikor a nagymamánál van, ő is elveri" MI VAN?
Három gyereket neveltem fel, nem mondom, sokszor szívesen láttam volna őket freskóként a falon, mikor kihoztak a sodromból, de ők bizony nem tudták sose mit jelent büntetésben lenni, vagy milyen az, mikor az anyjuk megveri őket. Ugyanakkor annál többet dicsértem őket, mindig tudták, ha rosszat is tesznek, elmondhatják, mert haragszom ugyan érte, de attól még ugyanúgy szeretem őket. El is mondták minden kisebb-nagyobb csínytevésüket, és ez a mai napig így van.
Persze nem vagyok tökéletes, ahogy ők sem, de inkább hiszek a dicséret, jutalmazás erejében, hatásosságában, mint a büntetésben.
És ezt úgy hívják, hogy pozitív nevelés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése