Azt mondják a nő két dologért képes bármire: azért, hogy legyen gyereke, és azért, hogy ne legyen. Csak az előbbihez tudok hozzászólni, valóban bármire képes lettem volna, hogy legyen gyermekem.
Pályafutásomat óvónőként kezdtem, imádtam a kicsinyeimet, de szívem szerint már 22 éves koromban szívesen fogadtam volna a saját gyermekemet.
Sok mindent megtettem, hogy jöjjön, de akkor még nem volt ideje. Kolléganőm azt mondta, Ő biztos nem lenne képes ennyi mindenre, hogy gyermeke szülessen. Dehogynem. Megtett Ő még többet is. Szívből örültem, hogy később neki is sikerült.
Miután az első gyermekem megszületett, hamarosan követte a második. Nem ez volt a terv, de mégis jött, mert jönnie kellett, és Én örültem Neki.
A harmadik öt év múlva érkezett. Először azt gondoltam, nem jókor, aztán rájöttem, hogy de bizony a legjobbkor. És ezt a mai napig is így gondolom.
A gyerek akkor jön, amikor jönnie kell. És oda, ahova kell.
Téged választott, fogadd hát szeretettel!
Gyermeked ajándék, de nem a tulajdonod, az élete az Övé. Azért született, mert feladatotok van egymással. Vigyázz Rá, indítsd el útján,
kísérd, amíg tudod, szeretettel, felelősséggel, bizalommal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése