Működnek a szenzorok

Amikor a kisbaba megszületik, kb. 6 éves koráig erős szimbiózisban, közös aurában él az édesanyjával.
Ha beteg lesz, ha bármilyen mentális, vagy szociális probléma merül fel a gyermekkel kapcsolatban, először az édesanyát kell vizsgálni, és kezelni. A legtöbb esetben így megoldódik a probléma.

A gyerek kis szenzorai működnek, pontosan tudja, érzi, ha valami nem stimmel körülötte, ha baj van. Ha a szülők között nincs minden rendben, ha az édesanyja boldogtalan, feszült, ideges, ha túl aggódó lesz, a gyerek megérzi, és ettől ő is már egész pici korában is nyugtalanná, feszültté, idegessé válik.
Ez a képessége nagyobb korában is megmarad, ha pl. a szülők között probléma van, nem kell ahhoz veszekedniük, se halkan, se hangosan, a gyerek pontosan tudja, érzi.

A gyerek akkor lesz igazán boldog, ha az édesanyja is boldog. Az édesanya pedig akkor lesz boldog, ha a saját életét éli, ha társsal, akkor úgy, ha társ nélkül, akkor úgy. 
Az otthoni feszültséget, idegességet, rossz kedvet megérzi a gyerek, elraktározza. még ha nem is gondolnánk, de ha felnőtt korában rákérdezel, azonnal kiderül, bizony emlékszik rá.

Sok felnőtt, akiknek szülei elváltak mikor Ők kisgyerekek voltak, bizony sokszor azt mondják így visszatekintve, hogy akkor megnyugodtak, nem volt könnyű, de sokkal boldogabbak lettek.
Persze olyanok is bőven akadnak, akik azt mondják, hogy hatalmas trauma volt Számukra a szülők válása, és mindent megtesznek, hogy az Ő gyermeküknek ne kelljen apa nélkül felnőnie.

A gyerek akár teljes, akár "csonka" családban nő fel, a legfontosabb, hogy szeretet vegye körül, ha már úgy alakult, akkor mindkét szülőjétől kapja meg ugyanazt a szeretet, gondoskodást. Így nem fogja azt érezni, hogy Ő a hibás amiért elváltak a szülei-ez  az érzés bizony nagyon gyakori.
Ha erre nincs mód, természetesen az a szülő, aki neveli a gyermeket, akarva, akaratlanul apa, és anya lesz egy személyben.
És ami még ennél is fontosabb, nem feltétlenül a biológiai apa az APA. Hanem az, aki felneveli.

Szóval, működnek a szenzorok, ha az anya boldog, és ezt képes átadni a gyermekének is, Ő is az lesz.